Az egész még 2009 nyarán kezdődött. Egy jóbarátommal, és gimis osztálytársammal megbeszéltük, hogy mivel én elvégeztem egy szakiskolát, ő pedig halaszt egy félévet, ergo mindketten szabadok vagyunk mint a madár, 21 évesek, mi lenne ha kimennénk külföldre dolgozni. Csak egy fél évre terveztük, nem többre. Neki is láttunk az előkészületeknek. Én a nyár nagyobbik felét azzal töltöttem, hogy pénzt gyűjtsek az induláshoz, ő meg azzal, hogy kitervelje, honnan akasztja le a pénzt kölcsönbe. A terv pofon egyszerű volt: bérlünk egy lakást/apartmant/szobát vagy akármit ahol lakni tudunk, és keresünk munkát, mikor már kint vagyunk. Az angolunkban mindketten biztunk annyira hogy valami melót tudjunk akasztani, de elsősorban a cél a nyelvismeretünk erősitése is volt. Meg nem utolsó sorban pénzgyűjtés, de ha másnem egy néhány jó buli. Célunk tehát angol nyelvterület, de UK-t kerülni szerettük volna. Európában hol beszélik még az angolt hivatalos nyelvként, ahova könnyű kijutni? Hát Máltán. Ő azon a nyáron volt is, tetszett neki, megegyeztünk hát, hogy akkor ide megyünk. Jól hangzott, dehát kicsit naivak voltunk....szeptember elejére volt irányozva a repjegy foglalás, októberben repültünk volna. Csakhogy a szállás nem jött össze, a haver pénze nem gyűlt, és én se voltam elégedett a pénzállományommal. De az egészet csak egy héttel indulás elött fújtuk le. Beégtünk.
Haver elúsztatott egy félévet, én tengtem-lengtem, dolgozgattam, alkalmi munkákból éltem, nem találtam a helyem. Ez igy telt 2010 májusáig. Júniusban ugyanis igen jó esélyem lett egy a szakmámba vágó állás megszerzésére, és erre alapozva az addigi már jól bejáratott alkalmi munkám (mely ekkortájt folyamatos volt) otthagytam Júliussal. Tekintve, hogy olyan igérettel jöttem el az állásinterjúról, hogy még egy embernek megadják az esélyt, de több mint valószinű: Én kapom az állást. Körbe is vezetett, mi-hol-merre-meddig. Aztán csak nem jött az igért hivás. Felhivtam, halogatta a válaszadást. Ez igy ment egy honapot, aztá végül június közepére állás nélkül maradtam (Ekkor közölte végre, miután felhivtam, hogy sorry, de egy több éves tapasztalattal biro személynek adték mégis). Volt főnökömnek volt mentő állása, de sajnos ahol addig dolgoztam állás, már fel lett töltve. Tudtam is, mert én is segitettem a betanulásában. De egy egy hetes fesztiválmelóval kihúzott ideiglenesen a bajból. Aztán megint csend.
Én folyamatosan vártam a sűlt galambot, és reméltem lesz valami lehetőségem kijutni külföldre dolgozni. Ezt arra alapoztam, hogy Unokatesóm ekkor már 2 éve Skóciában dolgozott, és egy hazalátogatása alkalmával (Konkrétan augusztus 13.-án) Megkérdezte, akarok e még külföldön dolgozni. - Hát hogy a viharba ne szerettem volna! Végre láttam valami fényt az alagút sötétbe burkolozó végén. Persze ezt csak úgy érdeklődte. Hanem aztán Augusztus 21.-én, mialatt moziban ültem, volt egy nemfogadott hivásom. +44-es szám. Nem tudtam biztosra, csak halovány tippem volt, hogy ez UK előhivója. De mondom ennyi pénz nincs a kártyámon, hogy oda telefonáljak...igy csörgettem egyet, aztán hagytam. Persze idegesitett, hogy ki hivhatott...nem mintha nem lettek volna arrafelé ismerőseim, de nem vártam és főleg nem számitottam tőlük hivásra. Egy halovány gondolat erejéig persze megfordult fejemben, hogy hátha unokatesóm az, hogy van meló, de ezt inkább elhessegettem. Aztán másnap megint hivott a szám, és hát ki más lett volna...unokatesóm. Megkérdezte, akkor akarok e Skóciában dolgozni. Mondtam hogy igen. Mondta két opció van, HK (house keeper) vagy felszolgáló (inkább pincér). Mondtam, hogy a housekeeper szimpatikusabb, mert már nem voltam olyan biztos az angolomban (igazán soha nem is voltam, és egyre inkább azt hiszem nem is leszek....). Ebben maradtunk. Aztán másnap megint hivott, hogy OK, akkor Szept 5.-én repülök, lefoglalta a jegyet, majd megadom neki, ja és hogy végülis felszolgáló leszek. Ettől kicsit megijedtem, dehát a munka az munka. Elötte még soha nem dolgoztam felszolgálóként, és elképzelésem sem volt róla, hogy fogok 600 tányért és csészét menedzselni....igazából még mindig nem tudom. De a lényeg annyi volt, hogy szűk két hetem volt felkészülni az ország elhagyására....
